A KIRÁLY MEZTELEN

Forrás: Internet

Az elmúlt hetek botrányai – brókercégek fizetésképtelenségei, 150-200 milliárd szinte nyom nélküli eltüntetése, a paksi atomerőmű fűtőelemeinek ellátási szerződései, a vasárnapi bolt bezárások,  stb. – újra és újra kiverték a biztosítékot a gondolkodó, a közéletet figyelemmel kísérő embereknél.

Egy nálunk „boldogabb”, a polgári demokrácia szabályai szerint élő országban már tömegek vonultak volna az utcára, követelve a fejük felett hozott ostoba intézkedések visszavonását, a tolvajok megbüntetését.

Kis hazánkban azt tapasztaljuk, hogy a „zemberek” sztoikus beletörődéssel veszik tudomásul, hogy totálisan hülyéknek nézik őket. A kormány folyamatosan hazudozik. Most legutóbb éppen Lázás János ujjongó jelentését cáfolta az unió illetékese. A miniszterelnöki hivatal államtitkára széles mosollyal nyilatkozta, hogy megállapodtak az Euratommal a felépítendő erőmű fűtőelemeinek szállításáról. Alig telt el két nap, az illetékes cáfolta a magyar politikus állítását. Nem csak azt, hogy megállapodás született, hanem azt is, ami a tárgyalásokon elhangzott.

Maga a miniszterelnök is belerohant a virtuális „kokiba”, amikor arról nyilatkozott, hogy az ő utasítására vonta ki a pénzt a külügy a Questorból.

Szóval a jó magyar közmondás szerint könnyebb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát.

A kormányváltás idején kerül elő a „csontvázkérdés”, azaz az új hatalom milyen eltitkolt, vagy elfedett disznóságokat talál elődjei intézkedései között. Ennek a kormánynak már azt sem kell megvárnia, hogy jöjjön egy új és leváltsa. Magától képes arra, hogy borogassa kifelé a csontvázakat a szekrényből.

Mindez azt mutatja, hogy egyre kevésbé képesek a saját maguk előállította helyzeteket kezelni. A királynak lehet ugyan új ruhája, ám mindenki számára kiderül, hogy az nincs, a hatalom a maga pőreségében jelenik meg a szemünk előtt.

Nagyon úgy néz ki, hogy szövetségeseink számára is egyre kínosabb az Orbán-kormány ügyeinek magyarázata. Az Európai Unió illetékesei is besokalltak a sok hazugság és kettős beszédtől. Persze nincs joguk politikailag „beavatkozni” egy tagállam belső ügyeibe, de azért ne gondoljuk, hogy eszköztelenek.

Inkább azt láthattuk az elmúlt években, hogy nem nagyon akarták ezeket az eszközöket alkalmazni, mert belátták, hogy azok alkalmazása nem a hatalmat gyengítené, hanem a magyar társadalom egészének okozna óriási problémát.

Forrás: Internet

Mostanára azonban – úgy látszik – betelt a pohár. Az Unió leállította a magyar autópálya építés finanszírozását, kartell-gyanú miatt. Már náluk is kiverte a biztosítékot a négymilliárdos kilométerenkénti ár. (Most ne részletezzük azt, hogy ebből az irdatlan támogatási összegből mennyi jut a FIDESZ-közeli vállalkozásokhoz, és azokon át a politikai hatalom prominenseihez.)

A pályaépítés körüli machinációk tehát már azt mutatják, hogy a jelen hatalom nem csak a magyar polgárok pénzére ácsingózik, hanem szemérmetlenül lenyúlná a nyugat-európai adófizetők támogatásra szánt euróit is. Arra számítottak, hogy ugyanúgy nem lesz ennek komolyabb következménye, mint ahogy a hazai környezetben sem voltak.

Tévedtek!

A meztelen király – hasonszőrű szolgálóival – még randalírozik. De azért bízunk abban, hogy előbb utóbb az egész társdalom észreveszi, hogy mindez elfogadhatatlan.

Ceterum censeo OV esse delendam!

SEMMI SEM VÁLTOZIK

Forrás: kepafalon.hu - Pellei Fruzsina festménye

Lassan egy hónapja, hogy nem írtam új posztot. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem vettem volna észre, hogy mi minden történik kis hazánkban. Csak úgy voltam vele, hogy a napi aktualitások (néha egészen irracionális történések) kiverik ugyan a biztosítékot, de a megszülető reakciók és vélemények ugyanolyan gyorsan enyésznek el, mint ahogyan születtek. Meghaladja őket a hatalom kapkodásának frekvenciája.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem érdemes reagálni valamire, de a lerágott csontokon már nem érdemes csámcsogni.

Talán csak egy szóra érdemes dolog van, amivel foglalkozni kellene, és elgondolkodni azon. Ez pedig a veszprémi választásokból levonható tanulságok. Nem szeretném értékelni, sem elemezni a médiában elhangzott véleményeket, mert azok – talán a „hivatalos médiumok” kivételével – vagy túlértékelték Kész Zoltán eredményét, vagy egészen félremagyarázták azt.

Ez a „győzelem” ugyanis nem rendítette meg a FIDESZ hatalomgyakorlását. Talán csak egyetlen következménye lesz: a kormánypárt ezentúl még nagyobb elánnak fogja óvni az eddig elfoglalt pozícióit.

Forrás: Internet

Várhatóan felélénkül a „hurrá propaganda” – és ha ez nem lenne elég, bevethetőek az eddigi módszerek a latens vagy konkrét fenyegetés. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy a választásokig hátra levő időben még jobban elhülyítik a választókat. És ez ennek az egésznek a lényege. A FIDESZ ugyanis felismerte 2002-es veresége után, hogy ész érvekkel, a politikai kommunikáció nyelvén ennek ez országnak a nagy többsége nem ért.

Az egyszerű választónak semmit sem mond, hogy gazdasági szükségszerűség; nem érti a szabadság, a liberális állam szükségességét. Nem tud különbséget tenni a olyan fogalmak között, mint a liberalizmus (politikai filozófia, az állampolgári egyenlőség és szolidaritás eszmerendszere) és a (neo)liberális gazdaságpolitika (a gazdaság szervezési elvei, működésének korlátai és korlátlanságai, a piac szabadsága és bizonyos korlátozása) között.

Azért hallgat az antikommunista szólamokra, mert elfeledte már, hogy ebben az országban soha nem volt kommunizmus (a szó eszmei értelmében), és hogy egy diktatúra miként definiálja magát, az végül is csak elnevezés kérdése.

Így amikor visszaköszönnek egyes „a nép érdekében való” intézkedések, akkor de ja vu érzése támad, és hirtelen visszaképzeli magát a langymeleg Kádár-korba. Csakhogy az a korszak immáron negyed százada véget ért. Azóta felnőtt egy korosztály, amely többé-kevésbé elsajátította a polgári demokratikus értékrend egyes elemeit, képes élni az intézményrendszer nyújtotta lehetőségekkel. Ám igazi polgárnak mégsem tekinthető. Bennük él még az, amit szüleik plántáltak beléjük, a zsigeri alattvalói attitűd. (Aki ezt nem hiszi, olvassa a nemrég elhunyt Hankiss Elemér tanulmányait a témában.)

Ez az alattvalói attitűd pedig egy végzetes következménnyel jár: a passzivitással. Ez a tömeg az, amely a választási statisztikákban úgy jelenik meg, hogy el sem megy szavazni. Pedig ez a tömeg az, amely a legkiszolgáltatottabb, amely a leginkább érdekelt abban, hogy a jelenleg regnáló hatalom megbukjon.

Ne érjen az a bírálat, hogy a passzívakat hibáztatom, mert tudom: ennek a tömegnek a legkisebb gondja is nagyobb annál a mindennapokban, hogy országos politikáról, eszme és intézményrendszerekről gondolkodjon. Lefoglalja az, hogy a legelemibb szükségleteit képes legyen kielégíteni: legyen mit enni, legyen fűtés stb.

Forrás: Internet

Ám mégis: tudniuk kell, ha valamit is javítani akarnak elesettségükön, akkor ki kell nyilvánítaniuk elégedetlenségüket. Nem várom el tőlük, hogy százával-ezrével vonuljanak tüntetni, hiszen útiköltségre sem jut. De, ha már „helybe megy” a választás lehetősége, akkor éljenek vele!

Nem elegendő a politikailag aktív szavazói bázisokat „mozgatni”. Úgy nem megyünk semmire hiszen ezek összlétszáma nem teszi ki a társadalom harmadát.

Az a generáció, amely már a rendszerváltás után szocializálódott, az kifejezi kívánságait, él a lehetőségeivel: itt hagy csapot-papot és boldogulását a Lajtán túl keresi. Ma már egyre több az a család, amelyben egy-vagy két gyerek, rokon külföldön él, dolgozik, jut egyről a kettőre.

Ez azonban tragikus következményekkel járhat: az ország elveszti a legértékesebb fiataljait, akikre  a jövőt lehetne építeni.

Az ellenzék politikai pártjainak ebben van a felelőssége: olyan utat mutatni – egyszerű szavakkal és mondatokkal –, amely valós kilábalást jelent a jelenlegi „nemzeti együttműködés” hazug rendszeréből.

Ceterum censeo OV esse delendam!