2013. október 13., vasárnap

AZ MSZP ÖSSZE- ÉS BEZÁR

Forrás: Interne
Összezár az Együtt 2014-el és kizár minden mást. Bár maga az MSZP is tudja, hogy azzal a támogatottsággal, amivel éppen most rendelkezik, az kevés ahhoz, hogy leváltsa a kormányt — akkor mire ez a döntés?
A döntés ugyanis nem arról szól elsősorban, hogy megdöntsék a FIDESZ kormányt – minden propaganda ellenére –, hanem arról, hogy megőrizzék parlamenti státuszukat. Az MSZP maradjon az egyetlen lényeges ellenzéki párt.
Az MSZP fiatalabb generációi felismerték azt, hogy Orbán Viktornak az a törekvése, hogy a magyar politikai életet kétosztatuvá tegye — megfelel az MSZP hosszú távú politikai érdekeinek. Ebbe az érdekrendszerbe nem fér bele az a politikai felfogás, amely a demokráciát a sokszínűséggel, az érdekek ütköztetésével és a kompromisszumok sokaságával képzeli el.
Borítékolni lehet azt a játszmát, hogy még egy esetleges ellenzéki nyereség után sem jelenik meg az Együtt politikai arca az új felosztású parlamentben. Az MSZP szép csendesen – mint annak idején a most kormányzó párt – felőrli majd saját szövetségesét. Egy részét integrálni fogja, más részét pedig perifériára tolja majd.
Nem véletlen a DK-val kapcsolatos álláspontjuk sem. Gyurcsány – pártelnöki időszakában – megpróbálta a szocialistákat egy nyitottabb, középpárt formáció felé terelni, ami egyben azt is jelentette volna, hogy a párt nyitottá válik a demokratikus „kispártok” (liberálisok, nemzeti liberálisok, egyéb, nem szélsőséges formációk) felé. Mindezt az MSZP vezetői élesen elutasították, mi több, egyre hangsúlyosabban kezdték mondogatni baloldali elkötelezettségüket.
A propagandában ez úgy jött le, mintha az MSZP visszatérne ahhoz a baloldali értékrendhez, amelyet a társadalom ugyan megszokott, de filozófiailag és a gyakorlatban is véglegesen elmúltnak tekinthető.
Az MSZP ugyan szavakban el akarja takarítani a mostani hatalmat – mert a választók sokasága ezt igényli –, ám nem sok elképzelése (nyilvánosságra került programja) van arról, hogy miként kezelje azt a káosztömeget, amelyek az „ölébe hullnak” egy esetleges győzelem esetén. Azonnali változást ígérnek, ami – minden logikusan gondolkodó állampolgár számára világos – teljességgel lehetetlen. Csak a jogi dúlás – Alaptörvény, a kormányzást gátló kétharmados törvények sorozata – helyreállítása legalább egy fél ciklust vehet igénybe. A gazdasági problémákról itt most ne is essen szó, mert legalább két ciklus kell a befektetőknek ahhoz, hogy visszanyerjék bizalmukat.
Még arról sem szóltunk, hogy miként lehet stabilizálni a hazai belpolitikai életet, oldani azt a mérhetetlen társadalmi megosztottságot, amit ma megélünk. Évtizedes program ez.
A választó tehát még az mai ellenzék győzelme esetén sem fogja érezni a javulást évekig. Azt sugallni a társadalomnak, hogy hamarosan minden jó lesz, a legnagyobb politikai felelőtlenség. Ez a felelőtlenség azonban nem csak a társadalommal szemben áll fenn, hanem az MSZP saját jövőjét illetően is.
Ugyanis, ha nem képes a mostani ígéretei végrehajtására – márpedig kevés az esélye –, akkor a következő választáson újra „könnyűnek találtatik”. Azaz elbúcsúzhat a hatalomtól, és a végtelenített szalag elölről kezdi a már lejátszott dalokat. Tehát, politikailag is kontraproduktív mostani stratégiája, hiszen inkább a sikertelenséget előlegezi, semmint az erősödést.
Az MSZP ma úgy gondolja, hogy az ellenzék „meghatározó ereje”. Ez statisztikailag kétségtelenül így van, ám nem kellene elfeledni az ország nem kétpólusú, hanem színes és többérdekű.
Ceterum censeo OV esse delendum!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése